Matasicsi




Soha el nem múló, hó-tiszta játék,
mint az életem: e pár évnyi ajándék!

2019. november 2., szombat

      Az én dalom

Az én dalom: az én dalom…
az én hitem: az én hitem…
az én kudarcom: az én kudarcom!
és senki nem vívhatja meg
az én harcom, és senki nem
hihet helyettem a csillagokban,
- azt én tudom legjobban -
és nincs az a hatalom, aki
elvehetné az én dalom!                                                                                             

2014. szeptember 15., hétfő

Új tavasz


Nem, nem a Sátán!
én settenkedek
ablakod alatt és
összehordok
hetet-havat,
hogy jókedvre
derülj!
A lelked már
ünneplőbe öltözött
mégsem hiszed el,
hogy a Télnek

új Tavasz felel.
Ujjam köré
csavarom a
szürkületet -
lásd: itt állok
csupasz szívvel
a kiszűrődő fényben,
és belesek hozzád
az éjben!

2014. április 27., vasárnap

Tavasz jön

tavasz jön újra
szilánkosra tört
téli mosolyom...
titkokba öltözött
némaságom foszlányait
a kert bokraira aggatom
s indulok ibolyaillatú
erdőkbe az ébredő fáktól
hitet tanulni...
még félem a halált
de fényszárnyú angyalok
vezetnek a ködön át
az ismeretlen
holnap felé...

2013. december 30., hétfő

Karácsony újra.


újra karácsony
újra áhitat
újra angyalok
meg hó
meg hű...
a téren gőzölgő
krumplileves
meg hosszú sor
megannyi hálás lélek
áldás és ima...
hát hol itt a hiba?!

2013. november 6., szerda

2013

hiába süt a Nap
fázik a lelkem
riadt madárként
gazverte telken
tűröm a nyarat
velem az álom
velem az emlék
veled a Holnap
velem a "nem rég"

x x x
                                                                                                                                                                                                                                                   
nehéz áttörni
a csend falát
- már rég jártam
odaát -
mióta hangom
elveszett
egyetlen néma
tekintet vezet...

2013. november 2., szombat

Megvalósult álom.

Azt hiszem idekívánkozik az a beszámoló is hogy megjelent Gere Irén verseskötete.
Sok ember segítsége, lelkesedése kellett hozzá, de valóra vált egy álom.
 Mindenkinek, akit illet...!
KÖSZÖNÖM!
Régóta álmodoztam róla, hogy egyszer majd megjelenik egy verseskötetem. Hittem benne, hogy addig nem halok meg! (Szóval most már, akár meg is halhatok!) Igen! Teljesült az álmom.
Már felneveltem egy gyereket, fát is ültettem, nem is egyet, és felépítettem egy házat is, tehát, a kör bezárult.
Teljessé vált az életem. Köszönet érte mindenkinek, aki a kezét nyújtotta, hogy segítsen, hogy megjelenhessen ez a kötet. Megható érzés egy olyan közösség tagjának lenni, akik ismeretlen ismerősként képesek felsorakozni egymás mellé, ha úgy ítélik meg, hogy „érdemes”.
Köszönöm mindenkinek, aki mellém állt!
Külön köszönöm Zitának és Dittának, a virtuális barátságukat, és hogy hisznek bennem!
Matas

2013. október 4., péntek

Álmokban éltem.


odakint szél
tépi a kertet
semmi nem ígér
új szerelemet
új hitet
új reményt
- szomorúságom
messzire űzte
a fényt és
minden álmot -
hiába siratok
volt barátot...
tétova lépteim
nyomába felejthető
idegenek lépnek
fejemben kusza
képek - emlékek...
csak megnyúlt
árnyékom követ
a meztelen őszben
fölöttem őrszem
a sunyi Hold
álmokban éltem
- ennyi volt...